Túl sokat sír? És milyen tanácsot adnak az orvosok?

Ha a szülők vagy a családtagok úgy gondolják, hogy túl sokat sír a csecsemőjük, vagy ők nem tudják a nyugtalan időszakokat rendezni, orvoshoz viszik. Ha a betegség miatt sírós, ezt nagyrészt a szülők is jól észreveszik és az orvosnak is viszonylag könnyű dolga. Alig fordul elő, hogy egészséges, jól szopó, harmonikus családi környezetben élő csecsemő sírása meghaladja a családi tűrőképességet. 

A leggyakoribb helyzet, hogy nyugtalan, bizonytalan szülők, hasonló okok miatt szoptatási gondokkal küzdő anyuka, sokszor részben vagy egészében tápszert fogyasztó csecsemője sírós. 

Esetenként éppen a családi életben is nehezebb napok járják, függetlenül a csecsemő születésétől. Nagyon egyéni megítélés, hogy mikor kezdi a család a kisbabát sírósnak nevezni. Leginkább akkor fordul elő ez, ha a szülők elvárása és a csecsemő viselkedése között nagyon nagy a különbség és a szülők nem tudják a helyzetet megnyugtatóan rendezni.

(Furcsa, hogy a család békéjét megzavaró, ordítozós felnőttet ritkán visznek orvoshoz…)

A sírós csecsemő és a család együttműködésének megoldása rendszerint több lépésből álló, összetettebb probléma, amelyhez az orvosi szakma tanult módszerein kívül minden orvos hozzáteszi a saját színeit, egyéniségét.
Megkérdezett kollégáim között férfi és nő egyaránt szerepel, viszonylag fiatal és nyugdíjaskor határán lévő, különböző munkaterületeken dolgozó gyermekorvos is mondott véleményt. 

Minden családnak lehetősége adódik ilyen segítség igénye esetén is a szívükhöz legközelebb álló szakemberrel megbeszélni gondjaikat.

Bemutatok néhány részletet kollégákkal való beszélgetésekből, hogyan próbálnának ők segíteni, ha túl sokat sír a csecsemő. Természetesen egy kicsit különböző, ha az ember általánosságban beszél, vagy ha egy bizonyos család gondjával személyesen találkozik.

Dr. R. I.

Számos kis betegem volt, aki éjjel-nappal sírt. Legtöbbször táplálási zavar állt a háttérben. Vagy túl gyakran, vagy túl ritkán etették a csecsemőt. Ha a gyerek valós igényeire odafigyeltünk, akkor a panasz kb. 70%-ban megszűnt. Az anyatejes csecsemőknél kevesebb panasz jelentkezett, bár ritkán náluk is előfordult. Előfordult, hogy a szoptató anyukának elfelejtették megmondani, ne szedjen hashajtót, az ő csecsemőjénél valószínű ez volt a baj oka.

Éjszakai szoptatást nem szoktam eltiltani, sőt a teáztatást is megengedem. Tapasztalatom szerint az éjszakai sírás, szoptatási igény 2 hónap után abbamarad. Előfordul, hogy a reggeli első szoptatást 6 óra helyett 5 órára javaslom.
Hasfájós sírásra régebben görcsoldó-nyugtató keveréket tartalmazó kúpot adtam. A székrekedést elég nagy problémának látom, főleg a tápszert fogyasztó csecsemőkben. A hasfájós babák esetén a kamillateát is jónak láttam, a csecsemőtea-keveréket ráhagyom a szülőkre. A hasmasszírozásról le szoktam őket beszélni, inkább a csecsemő hasra fordítását szoktam javasolni.

A sírós csecsemővel való egy ágyban alvást nem ajánlom, egy kis együttes játszás, az más.

A feleségem egyik ismerősének gyerekét a franciaágy közepére tették aludni, mikor sírós csecsemő volt, 16 éves korában is rendszeresen ott aludt.

A saját lányom rendkívül nyugtalan volt az első fél évben. Csak napközben volt sírós és kezdetben nem nagyon tudtunk rájönni, hogy mi a baja. Ha egyedül maradt, rendszerint sírt, ha ébren volt, valami foglalkozást igényelt.

Mindig élvezte, ha valami színielőadásfélét tartottunk neki. A testi megpróbáltatásokat jobban tűrte, pisis pelenka, vagy éhség miatt alig sírt. Ha sétálni voltunk, állandóan menni kellett vele, nem lehetett ülni, mert különben zengett a Sziget tőle. Arra is gondoltunk, hogy talán mégis lehettek hasi panaszai.

OSZD MEG másokkal is!