Minden baba azokhoz a szülőkhöz érkezik, ahol várnak rá

Amikor a párok összeházasodnak, s szeretnének közös babát vállalni, a környezetükben élők nem restek kérdezősködni: Mikor érkezik a kis trónörökös, meddig vártok még, telik az idő felettetek is... 

Vannak, akik bölcsen kitérnek a válasz elől, míg mások különféle elméletekről mesélnek a babavárásuk kapcsán. Bárhogyan legyen, ez bizony magánügy, s tapintatlanság bárkit ehhez hasonló kérdésekkel terhelni. 

Vannak azonban, akik rögtön az elején tisztázzák, főként szűk családi körben, nem születik közös baba, nem éli meg a feleség a kismamák áldott állapotának szépségeit, s nem érzik megrázkódtatásnak, hogy az örökbefogadást választják. 

Történhet ez a nő vagy a férfi terméketlensége miatt vagy a későn házasodók nem kockáztatják az esetleges fejlődési rendellenességet az újszülött életében, de az sem ritka, hogy férj és apa nélkül szeretnének az anyaságra érett nők örökbe fogadott csemetét felnevelni, sajátjukként szeretni, gondjukat viselni. Utóbbiaknak nehezebb a helyzetük minden tekintetben.

 Csakhogy egy nő, mint mondják, két dologért mindenre képes. Azért, hogy legyen gyermeke, vagy azért, hogy ne legyen.

.-né K. Kata mások megsegítése, a tisztánlátás érdekében vállalta férjével, hogy elmesélik Hanna kislányuk érkezésének meseszép történetét a Gólyahír Egyesület áldásos közreműködésével, támogatásával. - Hanna hároméves lesz, és az első pillanattól a saját gyermekünk, nem jut eszünkbe, hogy az életet adója nehéz szociális helyzete miatt lemondott róla. Minden örökbe fogadó szülő így érez, ez nem kétséges. 

Ráadásul, akik hosszú éveket várnak a babájuk érkezésére, s egyszer csak megcsörren a telefon éjjel vagy nappal, s a Gólyamama a vonal végén csak annyit mond: - „Üljetek kocsiba!” – most mindegy a város, a helyszín – , meghatározza, hogy melyik egészségügyi intézmény szülészeti osztályára kell menni, mi pedig nem tétovázunk, indulunk, hiszen erre a hívásra vártunk évek óta. 

A várakozásnál is izgalmasabb percek ezek. Emlékszem, reszkettem a boldogságtól, s kíváncsian vártam, hogyan reagál a baba, ha a karomba veszem, ha simogatom, ha kinyitja majd a szemét. Kapaszkodtunk egymásba a férjemmel és éreztük, a mi babánk született meg, hozzánk szeretne érkezni. S ez így is van. Nem vérszerinti gyermekünk, de a miénk, az életünk szemefénye. 

Háromnapos volt Hanna, amikor először találkoztunk vele. Makkegészségesen jött a világra – emlékszik vissza a csodálatos napra az örökbe fogadó anya. - Mit jelent az, hogy a Gólyamama telefonál, s hírül adja az újszülött érkezését? Ha jól tudom, nem mindenki ilyen szerencsés. - Mindenki szerencsés, aki örökbe fogadó szülővé válhat. Akik újszülöttet vehetnek a karjukba, valóban ritka csodában részesülnek.

 Ezt nem tudhatjuk előre. Noha, amikor elkezdődik a folyamat, meg kell jelölni, hogy kit szeretnénk örökbe fogadni. Nyitottak voltunk a férjemmel, így 0-4 éves kor között jelöltük meg az életkort, ikreket is, néhány betegségtípust is toleráltunk, kivéve a súlyosan sérült idegrendszeri károsodást, hiszen a szívünk szakadt volna meg, és véleményem szerint az ilyen módon sérült gyermekek neveléséhez erős idegrendszer és megfelelő szakmai, egészségügyi háttér szükséges. 

A származást tekintve is nyitottak voltunk, noha pontosan tudjuk, hogy a másság, a romaszármazású gyermekek elfogadása még napjainkban is előítéletekkel van körülbástyázva. Nem beszélve arról, ha valaha még az is kiderülne, hogy örökbefogadott gyermekről van szó. Nekünk Mórucz Lajosné Gabika volt az angyali Gólyamamánk, aki a Gólyahír Egyesületet alapította 2000-ben. Sajnos néhány hónapja tragikus hirtelenséggel az Angyalokhoz költözött. Ő mindenkor, mindenben mellettünk állt, segített, tájékoztatott, lelket öntött belénk, figyelemmel kísérte a sorsunkat, s a „lehetséges” babát, kisgyermeket, akire oly nagyon vártunk a férjemmel. Hannára bő négy évet vártunk.

 Az egyik év márciusában megkaptuk a határozatot, hogy örökbe fogadhatunk, mivel megfeleltünk minden előírásnak, majd két esztendő elteltével, karácsony előtt Hanna megszületett. Többnyire 5-7 évet kell várni arra, hogy valaki szülővé válhasson, és örökbe fogadhassa a gyermeket, akit épp neki szánt a sors. Velünk is így történt. Hanna életet adója a karjába sem vette a kislányt, nem akart érzelmileg kötődni hozzá. Nem is látta. Bizonyára pokoli szenvedés ez egy anyának. 

Vagyis az életet adónak le kell mondania a gyermekről az apával együtt? - Igen, mindennek megvan a jogszabályban előírt feltétele, folyamata. 

Az életadónak is, és az apának is írásban kell lemondaniuk csemetéjükről. Esetünkben az apa nehezen került elő, aminek külön izgalmas története van, mindenkit mozgósítottunk, aki segíthetett az apa előkerítésében, Gabika is aktív részese volt a keresésnek. 

Végül megtaláltuk őt. Amikor kezet fogtunk vele, s látta a boldogságos, mégis reszketeg izgatottságot a szemünkben, azt mondta: neki nincs szüksége sem az anyára, sem az újszülöttre, nem tudná eltartani őket, így írásban is lemondott Hannáról.

 Intelligensen megjegyezte, ha nekünk köszönheti a kislány, hogy családba kerül, ő ehhez áldását adja. Ezt tette az életadó is. Ha nincs meg az apa, és nem mond le ő is, akkor Hanna állami gondozásba került volna. Furcsa ezt mondani a gyermekünkről, de az előzményekhez ez is hozzátartozik.

OSZD MEG másokkal is!