Így tudod leszoktatni a cumiról...

Sokaknál probléma, de ezzel könnyen elejét veheted!

Napjainkban, ha tudjuk szoptatni a gyermekünket, – főként, ha hosszú ideig – tartsuk nagyon szerencsésnek magunkat. Ez nem tévedés, manapság egyre többen küzdenek azzal, hogy nincs tejük. 

Ennek oka sokszor a terhesség alatti stressz (ezért is jó ha tehetjük, akkor a stresszes munkát a terhesség vége felé adjuk fel és pihenjünk), a kitolódott terhességi kor és a sok-sok manapság előforduló női betegség és persze van benne örökletes tényező is.

Leszoktatás

Erre többféle praktika is van. Biztos köztetek is van aki már túl van ezen a koron. Itt én két példát hoznék fel. Az egyik az enyém.

Én magam karácsonyi baba voltam – jó régen 🙂 – és persze cumim is volt. 

Nekem kb. 6 éves koromig mindig jött a Mikulás. Egy rokon öltözött be, rendes szerelésbe, nagy zsákkal stb. Ez is egy ilyen Mikuláskor történt. Azt hiszem két éves voltam. Jött megint, ahogy mindig. 

Persze az én számban lógott a cumi. Amikor a Mikulás elém állt és azt mondta, hogy ha én odaadom neki a cumim, akkor ő ad nekem cserébe rágógumit. 

Persze kicsit hezitáltam, de végül is érdekelt az új dolog, amiről elmondták, hogy ez már komoly nagy lánynak való és nem szabad lenyelni csak rágni stb. És cseréltünk. 

Persze anyukámnak mondták, hogy higgye el majd éjjel, na majd fogok ordítani utána, de nem.

Erre ellenpélda egy ismerős, aki megelégelte a cumit és fogta, elvette és bedobta a kályhába. Majd este ott két gyerek is üvöltött a cumiért és este kellett kikormozni és fertőtleníteni az összes cumit.

A másik tipp hasonló a Mikuláshoz. Egy mesét kerítünk köré, mint a fogtündérhez külföldön. Mondjuk meg a babának, hogy ő már nagy, viszont nagyon sok kisbaba van a világon, akiknek szüksége lenne erre a cumira. Vegyünk egy nagyméretű borítékot.

 Címezzük meg nagyon szépen, színesen, annak a Tündérnek, aki elviszi a többi kisbabának a cumit. 

És persze beszéljük meg gyermekünkkel, hogy milyen nagy dolog is ez. Várjuk meg míg ő rakja a borítékba és ő szánja rá magát. Majd menjünk egy postaládához – vagy a kertünk végében álló saját postánkhoz, ez mindegy – és hagyjuk ő dobja bele a levelet.

Másnapra akár a lakásban, ha kert van akkor oda ahol bedobtuk, díszítsük fel. Szórjunk szét konfettit, akár lufikat is fújhatunk, tollakat tegyünk le, hogy nézd itt járt a Tündér. És persze kapjon cserébe valamit, ami már nagyfiúnak/lánynak való.

 Játékot, kiskatonákat, babát, plüssállatot, amit a gyermek szeret. És persze mondjuk el mennyire büszkék vagyunk rá és most valahol egy kisbaba nagyon örül neki…

A lényeg, hogy a gyerek akarja odaadni, a saját döntése legyen.

OSZD MEG másokkal is!