Így lehetsz olyan megbízható anya, akivel mindent megbeszél a gyereked!

Hogyan érd el a magas szintű bizalmat?

Vagy rutinszerűen elhajtjuk a gyereket, ha közeledni próbál hozzánk, vagy túlzott szigort alkalmazunk, és ahelyett, hogy jó hallgatóság lennénk, csendre intjük a problémás kamaszt.

 Mindkét reakció az érzelmek visszautasítását, az empátiára és együttérzésre való képesség elvesztését eredményezheti a gyerek személyiségében, ezért érdemes változtatni a hozzáállásunkon.

Szimpátia vs. empátia

Amikor gyermekünk szorong, mert fájdalmat, csalódást, aggodalmat vagy dühöt érez, kétségbeesetten felénk fordul. Mivel egyik szülő sem szeretné a gyermekét szomorúnak látni, ezért az első reakciónk általában az, hogy megpróbáljuk elhessegetni a problémát, és elintézzük a dolgot például annyival, hogy „ne légy szomorú!”. 

A fiatal elkezdi szégyellni magát az érzései miatt, elnyomja magában a fájdalmat és a csalódást, és mivel elutasítják, még inkább egyedül érzi magát. Mindebből annyit szűr le, hogy semmi jó nem származik abból, ha megpróbál az érzelmeiről másoknak beszélni.

Kifejezések, amiket jobb kerülni, ha a kamaszunk a problémájával fordul hozzánk:
„Ne aggódj!”
„Ne érezz így!”
„Ne légy csalódott!”
„Jajj, ne csináld már!”
„Túl érzékeny vagy.”
A legjobb, amit ilyen helyzetben tehetünk az az, hogy együttérzünk a fiatallal. Elfogadjuk, viszonozzuk és tiszteletben tartjuk az érzéseit.

Így reagálhatunk empatikusan:

„Értem az aggodalmad, megpróbálok segíteni.”
„Érthető a dühöd. Ilyen helyzetben én is mérges lennék.”
„Minden okod megvan arra, hogy csalódott légy. Én is ezt éreztem, amikor annyi idős voltam, mint te.”
„Szomorú vagy, megértem. De minden rendbe fog jönni.”
„Szomorú vagy, és biztos vagyok abban, hogy jó okod van rá, szeretném hallani, hogy miért, mesélj!”

Miután jeleztük a gyerek felé az együttérzésünket, érezni fogja, hogy egy hullámhosszon vagyunk, attól a pillanattól jobban fogja érezni magát és segítséget fog kérni a probléma megoldásában. 

Például amikor a tinédzser feldúltan hazaér, becsapja a háta mögött az ajtót és a földre dobja a táskáját, érdemes így reagálni:

„Feldúlt vagy, értem. Nem tudom, hogy mi váltotta ki, de biztosan nagyon jó okod van rá. Szeretném hallani, de előbb légy szíves vedd fel a földről a táskád!”

Gyakoroljuk az empatikus hozzáállást nap mint nap, mivel ez a viselkedés rugalmasságot és magabiztosságot teremt a gyermekben, megerősítheti őt, így legközelebb nem fogja elveszettnek és tanácstalannak érezni magát, ha valamilyen negatív dolog történik az életében.

OSZD MEG másokkal is!