Így kommunikálnak a babák: nem is gondolná az ember!

A csecsemő számára mindennél fontosabb az egyre mélyebb érzelmi kötődés kialakulása szüleivel. Ez a gyermeknevelés egyik alappillére is, amely a szülők számára is rendkívül fontos. Mi is lehet szívmelengetőbb egy kisbaba első mosolyánál, első gőgicsélésénél, első ’pá-pá’-jánál, és persze az első emberi nyelvhez hasonlítható hangoknál!

Cikkünkben először a gesztusok olyan korai előzményeiről írunk mint a sírás, a mosolygás, és a nemtetszés kifejezése, majd a spontán gesztusoknak a csecsemővel való kommunikációban betöltött fontos szerepéről, és végül megnézzük a spontán gesztusokon túlmenő, egyfajta babajelnyelv megtanításának előnyeit és hátrányait.

A kisbaba természetesen a beszéd képességének elsajátítása előtt is számos módon ki tudja fejezni szándékait és érzéseit. Vajon a sírás is egy kommunikációs eszköz? A csecsemő a sírással jelzi, hogy éhes, fáj valamije, ki kell cserélni a pelusát, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. 

A szülő fontos feladata, hogy megértse a sírás jelentését. Érdekes, hogy az első hónapokban egyre inkább megtanulunk különbséget tenni a különböző sírások között: az anyukák felismerik, hogy melyik sírásnak mi a jelentése. 

Ne felejtsük, hogy a csecsemővel való kommunikáció kétirányú folyamat, azaz minél pontosabban reagálunk a baba sírásaira, annál jobban megerősítjük benne az adott sírásfajta jelentését. Így jön létre fokozatosan az érzelmi kötődés. Mindez a szülői lét fontos vetülete. Később, tipegő korban a gyermek persze a síráson kívül más eszközökkel is kifejezi negatív érzelmeit, például az asztalra csapással vagy a lábával való dobbantással. Az még vita tárgya, hogy a sírások és a harag egyéb kifejeződései gesztusnak számítanak-e.

A baba eszköztárában a mosolygás és a grimasz is képes szülei kommunikációs magatartására hatást gyakorolni. Tulajdonképpen a csecsemő első ‘mosolya’ is csak egy grimasz, de a szülők olyan eksztatikusan reagálnak rá, azt gondolva, hogy egyet mosolygott a baba, hogy ők maguk is mosolyognak. 

Ezt látva a csecsemő rájön, hogy ezzel a grimasszal nagyon pozitív érzéseket képes kiváltani a környezetében, ezért megpróbálja megismételni a ‘mosolyt’. Így kialakul egy kellemes interakció... Egyesek szerint a babák álmukban is gyakorolják e grimaszokat. Te láttad már, amikor éjszaka bementél a kisbabádhoz, hogy álmában mosolyog és grimaszokat vág?

A beszéden kívül mindannyian akaratlanul is gesztikulálunk. Ha megfigyelünk néhány beszélgető embert, észrevehetjük, hogy közben milyen sokat gesztikulálnak a kezeikkel. Régen azt gondolták, hogy csak az olaszok gesztikulálnak, de körültekintő tanulmányok kimutatták, hogy az amúgy ‘visszafogott’ britek is sok gesztikulációval beszélnek. Te próbáltál már gesztikulálás nélkül beszélni? 

Ha megpróbálnád, azt tapasztalnád, hogy nehezebben menne a beszéd, pont azért, mert a gesztikulálás természetes kiegészítője a beszédnek. Amennyire a gesztikulálás természetes a felnőttek között, a szülők és gyermekek között is épp annyira az.

OSZD MEG másokkal is!