Hagyjam a babát sírni, vagy vigasztaljam meg?

A nagy dilemmáról egy anyuka szemén keresztül... a CIO módszerről!

A gyermekeim ma 5 és 10 évesek, és kitűnő alvók. Szóval nekem pozitív tapasztalataim vannak azzal a módszerrel kapcsolatban (amit az angolban „CIO” azaz „crying-it-ot”-ként is emlegetnek), amikor hagyjuk a gyerkőcünket sírni – még ha a szívünk is szakad meg- egészen addig, amíg ki nem fárad és álomba nem szenderül.

Ami nekem nagyon sokat segített az az volt, hogy mindig arra gondoltam, hogy érte teszem: az által, hogy nem ugrok azonnal a bömbölésére, megajándékozom azzal a készséggel már igen korán, hogy megtanuljon egyedül elaludni. 

Nehéz volt megállni? Igen! El is sírtam magam közben de bevált, szóval újra ugyanígy csinálnám!!

Az első gyerkőc mellett egy fizikailag is borzalmasan kimerítő munkát végeztem, tehát nem volt opció, hogy hajnal 3-kor elkezdi a cirkuszt, 5-kor visszafekszem és 6-kor már kelek is.

 Muszáj volt aludnom. 

A CIO módszer szerint cselekedtem tehát: hagytam, hogy sírjon, nem rohantam hozzá és nem kaptam fel, de természetesen ránéztem időről időre, hogy érezze az anyai jelenlétet, tudja, hogy nincs magára hagyva.

Közben pedig szépen lassan megtanulta, hogyan nyugtassa le saját magát és hogyan aludjon el egyedül, cumisüveg és egy idegroncs anya nélkül.

Se a fejlődésükben, sem a személyiségükben nem okozott semmilyen törést vagy problémát a módszerünk: egészséges, boldog gyerekek. 

És sosem éreztem rossz anyának magam a miatt, mert máshogy nevelem őket: Te se tedd!

OSZD MEG másokkal is!