Ha probléma van az iskolában: minden szülő rémálma!

Mit lehet tenni?

Régen elmúltak az iskolai éveink, és bizony sokszor nehéz beleképzelni magunkat a most kisiskoláskorú gyerekek helyébe. 

Nem beszélve arról, hogy mennyire megváltozott minden. A nehézségekről, küzdelmekről azonban beszélni kell, főként azért, hogy tehermentesítsük a gyereket a saját, vagy akár a mi – sokszor túlzó – elvárásaink alól.

Klisének hangzik, hiszen mindannyian beszélgetünk a gyerekünkkel. Vagy mégsem? A hétköznapok során begyakorolt panelek mentén éljük az életünket. Megkérdezzük a gyerektől, hogy mi volt a suliban, ő válaszol, de inkább csak a megszokás vezérli.

 Így alakul ki az évek folyamán az a semmitmondó, ám mindenre elsüthető válaszunk, hogy „semmi különös”. Ez az állítás nyilvánvalóan soha nem fedi a valóságot.

Ehelyett próbáljunk fókuszáltabban időt tölteni a gyerekünkkel, változtassunk a kérdéseinken, lepjük meg, talán sikerül kizökkentenünk a „semmi különös”-válaszok megszokásából. 

Plusz vegyük a fáradtságot, és beszéljünk a tanárokkal is! Járjunk utána, hogyan teljesít a gyerekünk, mely tantárgy, készség okoz neki nehézséget, és oldjuk meg együtt a problémát! A gyerekek pont annyira nem mondják el a szüleiknek, hogy mi történik az iskolában, mint a tanáraiknak azt, hogy mi zajlik otthon.

„Pedig nagyon hasznos lenne, ha mi tanárok tudnánk ezekről az apróságokról is. A tanárok többsége empatikus, és megadja azt a speciális figyelmet, amelyet a gyerek igényel. De ehhez nem árt ismerni ezeket a speciális igényeket”

 – mondja Emily Garcia tanár, aki blogot indított azért, hogy hatékonyabban tájékoztassa a szülőket arról, hogy mi az, ami a gyerekre az iskolában vár.

Persze csodálatos lenne, ha minden tanár személyre szabott figyelemmel tudná megajándékozni a diákjait, de beláthatjuk, hogy ez hosszú távon tarthatatlan. Azonban törekedni lehet rá! Szülőként pedig sokat segít, ha megpróbáljuk elképzelni a gyerekünk egy napját. 

Gondoljuk végig, hogy milyen hátrányokkal jár egy nap, ahol a testnevelésóra az első a sorban, vagy hogy érzi magát a csemete a keddi matekszakkör után, amikor tudja, hogy szerdán nulladik órával indít. Sok szülő olyan elvárásokat támaszt, amiket ő maga sosem tudott volna megugrani, sőt mi több, az ő idejében nem is voltak ilyen jellegű elvárások. Nem csoda hát, hogy egyre több gyerek küzd az iskolában.

 Számoljunk le a magasfokú elvárásokkal, beszélgessünk, hallgassuk meg a gyerek problémáit, és támogassuk, amiben csak lehet! Minden gyerek más és más, mindenki tehetséges valamiben – hagyjuk, hogy ők fedezzék fel azt a területet, irányt, amelyben jól érzik magukat!

OSZD MEG másokkal is!