Fogászati rendellenességek gyermekkorban? Beszédhibákhoz vezethet

A beszédtanulás kezdeti szakaszában majdhogynem természetes jelenség, ha a gyerek egyes hangokat nem tud pontosan kiejteni. Gyakran már jól hallja a különbséget, csak éppen ő maga nem képes megbirkózni a feladattal. A pöszeség és az orrhangzós beszéd általánosan ismert beszédhibák, és ezek kapcsolódnak leggyakrabban a fogazati rendellenességekhez.

A pöszeség leggyakrabban az óvodás- és kisiskolás korban van jelen, de felnőttkorban is előfordulhat. Javítása egyszerűbb és hatékonyabb fiatalkorban, mert a beszédhiba ekkor még nem rögződött. Különböző típusai léteznek a pöszeségnek, attól függően, hogy a háttérben milyen kóroktani tényezők húzódnak meg, és ezek milyen tünetekkel járnak. Mindegyikre érvényes azonban az artikulációs hiba jelenléte.

A beszédgyengeség tünetegyüttese a családon belüli hajlamosító tényezőre vezethető vissza. Ezeknél a gyermekeknél a következő beszédtünetek épülnek egymásra: megkésett beszédfejlődés (3 éves kor után indul meg), általános pöszeség, a beiskolázáskor olvasás- és/vagy helyesírászavar (diszlexia, diszgráfia), a pubertásban hadarás. Mindezeken kívül általános motoros ügyetlenség, amuzikalitás, szókincsszegénység, a grammatikai készség gyengesége színezheti a képet.

Általános motoros ügyetlenség önmagában is előfordulhat. Ebben az esetben a nagymozgások (járás, futás), a finommozgások (rajz, gyurmázás, írás), valamint a beszédszervi mozgások (a nyelvtest és/vagy a nyelvhegy különféle helyzetének) koordinációja renyhe, merev, esetleg görcsös.

Akusztikai diszgnózia esetén, ép hallás ellenére zavart a hallási információk értelmezése, feldolgozása, emlékezeti tárolása, illetve előhívása. Ilyenkor a személy nehezen vagy egyáltalában nem tud különbséget tenni zörejek, zenei hangok, illetve a finom hallási elkülönítést igénylő beszédhangok (sziszegő hangok, zöngés-zöngétlen párok) között.

Az inger-egymásutániság észlelési zavara is jelen lehet a részleges pöszeséggel együtt. Ez a következő tünetekben érhető tetten: a gyermek nem képes a hét napjait, a hónapok neveit felsorolni, mondókát, verset, számsorokat megjegyezni.

Főként óvodáskorban igen gyakran társul szigmatizmussal a fogazati eltérések közül az elülső vagy oldalsó nyitott harapás, a felső frontfogak előreállása, a frontfogak keresztharapása és a két felső nagymetsző közötti hézag (diastema). Ezek csak hajlamosító tényezők, így nem minden esetben kapcsolódnak egymáshoz. Szülők gyakran teszik fel a kérdést, hogy a metszőfogak váltásakor fellépő ideiglenes foghiány okozhat-e pöszeséget? A felmérések arra utalnak, hogy ez nem befolyásolja az ejtést, ha az előzetesen szabályos volt.

A fogazati rendellenességek többnyire családon belül öröklöttek, de kialakulásukat elősegítheti, illetve a kórképet súlyosbíthatja valamilyen nem kívánt külső tényező is. Ilyen lehet az ujjszopás, amely kisgyermekkorban gyakori, ezért lényegesen sűrűbben tapasztalható elülső nyitott harapás a tejfogazatban, mint később, amikor a „rossz szokás” már eltűnik. Az ujjszopással egyidejűleg a nyelv szabályos helyzete és ezzel tónusa is megváltozik: lejjebb és előrébb kerül a szájtérben, úgy tűnik, mintha túl nagy lenne.

Nyugalmi helyzetben, nyeléskor és beszéd közben (főként a sziszegők ejtésekor) is előrecsúszhat a fogak közé, vagy esetleg a szájtéren kívülre kerül. Logopédiai gyakorlatok segítségével a nyelv megfelelő tónusúvá válik, és újra elfoglalja szabályos helyzetét a szájtérben. 

Ne felejtsük, hogy az ujjszopás természetes velejárója a gyermekkornak, és a leszoktatás soha nem történhet gyors és erőszakos formában! Érzelmileg sérült gyermekeknél hosszabban fennállhat, ilyenkor forduljunk pszichológushoz.

OSZD MEG másokkal is!