Ezekre a veszélyekre figyelj oda kisgyermek korban! Az életével játszol!

A balesetek a technika fejlődésével, a motorizációval egyre gyakoribbá váló otthoni (háztartási), munkahelyi (óvodai, iskolai), és közlekedési ártalmak. Bár mindhárom sérülés-típus következményei lehetnek súlyosak, életet veszélyeztetők, tragikus kimenetelű balesetek leggyakrabban a közutakon következnek be. 

Az otthoni balesetek száma is növekszik,  elszenvedői az esetek 30%-ában gyermekek!

A balesetek oka csak részben a kisgyermek veszélyt nem ismerő magatartása, és minden akadályt leküzdeni törekvő csillapíthatatlan kíváncsisága.Lehetőségét és létrejöttét végső soron többnyire a felnőtt felügyelet hiánya, illetve elégtelensége teremti meg.

A BALESETEK ELŐFORDULÁSÁNAK KOCKÁZATÁT NÖVELŐ TÉNYEZŐK

  • A gyermek felügyelet nélkül hagyása, vagy felelősségvállalásra nem alkalmas személyre bízása.
  • Az otthoni környezet veszélyeztető tényezői (gyógyszerek, vegyszerek, mosószerek elérhetősége, elektromos aljzatok, készülékek hozzáférhetősége, ablakok, erkélyajtók zavartalan megközelíthetősége).
  • A nevelés, szülői példamutatás hiányosságai.
  • A gyermekek korlátozott korfüggő ítélő- és veszélyérzékelő  képessége.
  • Közlekedési ismeretek, baleset megelőzés oktatásának hiányosságai.
  • Felnőttközpontú közlekedési eszközök, szabályok és jelzések.
  • Építészeti kultúránkban a gyermekközpontúság, biztonságra törekvés szemléletének és gyakorlati megvalósításának mellőzése (pl. biztonsági korlátok nélküli fürdőmedencék, lépcsőfeljárók, útmenti nyitott övezetű játszóterek, stb.).
  • A gyermekek közlekedési képességeit életkori sajátosságok határozzák meg:
  • A pszichomotoros fejlettségi állapot nemcsak a felnőttől különbözik lényegesen;
  • az eltérő életkorú gyermekek között is más-más az elvárható magatartási, közlekedési, viselkedési norma.
  • A gyermek jellemző magatartásformája, hogy minden helyzetben az érdeklődését legimpulzívabban felkeltő eseményre, körülményre figyel, miközben egyéb környezeti tényezőket figyelmen kívül hagy.
  • Korfüggő fogalmi megértési nehézségek gátolhatják a tőle elvárt utasítások teljesítésében (pl.bal-jobb fogalommeghatározási problémák).

A helyzetek tudatos mérlegelésének elégtelensége az elemi közlekedési szabályok elméleti ismerete ellenére azok gyakorlati alkalmazási képtelenségével járhat. A látásfunkció fejlettsége szintén függ az életkortól; korlátozott a látómező, és a periférikus (szeme sarkából) látás. A kisgyermek jobban észleli a tőle távolodó, mint felé közeledő tárgyakat, látóélessége csak fokozatosan fejlődik ki. Úttesten áthaladáskor látszólag szabályosan néz körül, de függetlenül a látottaktól, ösztönösen, gyakran balesetveszélyesen cselekszik. Hangirány meghatározási, koncentrálási, lényeglátási nehézségek; a mozgás-észlelés elégtelensége; önkontroll nélküli magatartásformák; beszűkült szabálytudat, és látási, hallási, tájékozódó, koordinációs képesség; felnőtteknél jóval alacsonyabb szem-és testmagasság;  a nem felismert látás- és hallászavarok mind-mind veszélyeztető tényezők  baleset elszenvedésére. Ne feledjük, hogy pszichomotoros adottságai alapján még nagyfokú elméleti közlekedési tájékozottsága sincs arányban az ismeretek gyakorlati alkalmazásának képességével!

A GYERMEKET BALESET ELSZENVEDÉSÉRE FOKOZOTTAN VESZÉLYEZTETŐ TOVÁBBI KÖRÜLMÉNYEK:

  • A felnőttek a gyermek fizikai, pszichológiai képességeit, magatartását, tapasztalatait önmagával azonosító téves szemlélete.
  • A gyermek számára az utcai közlekedés mozgás- és magatartási mintái, szabályai és jelzései ismeretlenek, nehezen értelmezhetők, ezért tudatosan nem alkalmazhatók.
  • Hiányzik a gyermek életkorának, pszichomotoros fejlettségi stádiumának figyelembevételével történő közlekedésbiztonságra nevelés, oktatás jól kidolgozott kiképző rendszere.
  • A közlekedést eredendően felnőttek alkották felnőtteknek: a táblák, jelek elhelyezése, üzenete gyermek számára nehezen hozzáférhető és értelmezhető.
  • Az általános iskola első osztályában megszaporodó gyermekbalesetek jelzik a kisgyermek közlekedési környezetbe illeszkedésének nehézségeit, és figyelmeztetnek a szülői kíséret, felügyelet fontosságára.
  • Gyalogosként gyermekekre, főként 3-6 éves kor között a kirohanásos, illetve hirtelen felbukkanásból bekövetkező balesettípus jellemző, melynek okai részben a korlátozott látómező, másrészt a látást korlátozó akadályok.
  • A gyalogosátkelő helyeken iskolakezdő gyermekeket gyakran érő gázolásos balesetek oka, hogy azt a kisgyermek többnyire teljes biztonságot jelentő szigetnek tekinti, és nem készül fel a váratlan helyzetekre.
  • Kerékpározás közben hirtelen felbukkanásból vagy kikanyarodásból származhat, leggyakrabban a 6-10 éves gyermekek sérülése. Különösen veszélyesek az útkereszteződések, ahol a gyermekek látása és gyors helyzetértékelése erősen korlátozott. A kerékpárbaleseteket elősegíti, hogy a kerékpározás több funkció egyidejű összehangolását igénylő cselekvéssor, melyre korfüggően változó mértékben képes a gyermek.
  • Gázoláskor a kisgyermek – általában a súlypontja fölött kapott ütés folytán - előrebukik, így a rajta átmenő jármű többszörös és súlyosabb sérüléseket okoz, mint a súlypontja alatt sérülő, inkább hátra vagy oldalra eső nagyobb gyermek és felnőtt esetén.
  • Az életkor előrehaladtával, a szabadban egyedül egyre hosszabb időt töltő gyermekeknél növekszik az elszenvedett balesetek száma.
  • További kockázatnövelő tényező, hogy egyes édesanyák már 2 éves kortól magukra hagyják gyermeküket a játszótéren annak ellenére, hogy több emeletnyi magasságban levő bérházi lakásuk ablakából még rálátási lehetőségük sincs a játszótérre.
  • Nevelési szokások, hagyományok szintén hozzájárulhatnak bizonyos baleset típusokhoz. A fiúktól elvárt vagányság, korábbi önállóság bizonyára szerepet játszik abban, hogy gyakoribb elszenvedői sérüléseknek, mint a kislányok.
  • A felnőttek rossz közlekedési morálja és példamutatása különösen fontos oka a gyermekkori közlekedési baleseteknek.

OSZD MEG másokkal is!