Egy pillanatra sem foglalja el magát? A koncentráció és a figyelem fejlődése kisgyerekkorban

Egy pillanatra sem foglalja el magát az 1 éves, normális ez? Miért nincs el 5 percre sem magában a 4 hónapos? Miért nem lehet mesét olvasni a 2 évesnek? Talán hiperaktív a gyerek? – kérdezik a szülők. Lássuk, melyik korban mennyit képes odafigyelni egy tevékenységre a gyermek, mit várhatunk el tőle és hogyan segíthetjük a koncentráció fejlődését.

Elvárhatom, hogy a babám elfoglalja magát legalább egy kis időre egyedül?
Újszülött korban ez nem várható el, a baba a testközelséget igényli, ezért gyakran még akkor sincs el egyedül, ha egyébként jóllakott, kipihent, nem fáj a hasa, tiszta a pelusa. Néhány baba veleszületetten nyugodtabb, őket le lehet csak úgy tenni, mások sok dédelgetést igényelnek, ám ha megkapják, utána már nyugodtabbak és mosolygósabbak.

2-3 hónapos korra ez kezd megváltozni, a baba látása egyre élesebb, ezért már el tud nézelődni kis ideig és az egyszerűbb játékok után már elkezd nyúlni is. Ha a kiságy fölé játékhidat szerelsz fel vagy játszószőnyegre teszed, azt szívesen nézegeti, de az egyszerűbb kontrasztos képek is jól lekötik (pl. reklámújságból kivágott lapot szerelhetsz a kiságya rácsára, úgy, hogy ne érje el, mert a fekete-piros kontrasztos betűk jól lekötik a figyelmét)

Később nyílik a világ és már el tud játszani 1-1 babajátékkal, de még nem köti le hosszú időre a figyelmét, itt jönnek ki igazán a temperamentum-beli különbségek: az egyik baba hosszabban elnézelődik, a másik néhány perc múlva megunja.

Fél éves kor körül jelentkezhet egyfajta “unatkozás“, frusztráció is amiatt, hogy a kicsi nem tudja lefoglalni már magát azokkal a játékokkal, amikkel eddig játszott, már ismeri és unja őket, de újakat még nem tud szerezni magának.

Mi azt hisszük, a játék mindig érdekes, de valójában a kicsinek minden tárgy érdekes, de ha már felfedezte, rájött, hogyan működik, nem érdekes tovább. Ez még nem az óvodáskori játékok kora, amikor ugyanazt az egyszerű tárgyat számtalan kreatív módon használja fel a kicsi pl. szerepjátékokhoz, építkezéshez stb.

Csecsemőkorban még a tárgy megismerése a fő cél és ha megismerte, utána már nem érdekes a játék.

Aztán 1-2 hét múlva, ha újra előkerül, megint érdekes lesz, ezért nem kell, hogy mindig minden játék elől legyen, egyszerre néhány legyen elől és amikor megunta őket, akkor vedd elő a többit.

Fél éves kor után a mozgásból is adódik a frusztráció, azok a babák, akik már tudnak kúszni vagy mászni, jól elfoglalják magukat, akik viszont még nem, azok unatkozhatnak, ilyenkor segít, ha átviszed a lakás másik helyiségébe hordozóban, ahol nézelődhet, de akár kis játszósarkokat is kialakíthatsz a lakás több pontján, nagyon tudja élvezni a kicsi.

Amikor a baba elkezd jönni-menni, a többi játék egy darabig háttérbe szorul. Most a mozgás gyakorlása a legérdekesebb. Vannak babák, akik szimplán a mozgás öröméért mozognak, másoknak célja is van a kúszással-mászással, pl. érdekes tárgyakat megszerezni vagy érdekesnek tűnő helyekre elmenni a lakásban, esetleg anya nyomába eredni és folyton ott lenni. Ilyenkor szokott elsőként felmerülni a gyanú, hogy talán hiperaktív a gyerek és ezért mozog ilyen sokat, ezt azonban ilyen kis korban még nem lehet megállapítani, valamint a legtöbb kisgyereknél látható, hogy a sok mozgás idővel céltudatos, egyre határozottabb mozgássá válik, míg a hiperaktivitás egyik fő jellemzője a sok céltalan mozgás (rángatózó láb stb.)

1-2 éves korban is még a mozgás a legérdekesebb a kicsi számára. A nyugodtabb babák néha már el-el bíbelődnek a számukra érdekes játékokkal, mások folyton rohangálnak. A figyelmük még nem feltétlenül irányul hosszasan ugyanarra a tevékenységre és eltérő mértékben együttműködőek, amikor anya megpróbálja a figyelmüket valamire ráirányítani. Gyakori helyzet, ami aggasztani szokta az anyukákat, hogy pl. szeretnének a kicsinek mesét olvasni, de őt nem érdekli, vagy gyurmáznának, építőznének vele, de a totyogót legfeljebb csak pár percig érdekli a dolog. Ilyenkor merül fel a kérdés, nem figyelemzavaros-e a gyerek, normális-e, hogy másfél vagy 2 évesen még nem érdeklik ezek a tevékenységek. A legtöbb esetben szó sincs figyelemzavarról, szimplán csak az áll a háttérben, hogy a kisgyereket valami más érdekli és a meseolvasást vagy a gyurmázást nem találja olyan érdekesnek.

Ebben a korban könnyebb rávenni őket erre, ha közben mozoghatnak, pl. sok kisgyerek szívesen hallgatja a mesét játék közben (és ilyenkor is hallja, nyugodtan olvashatod neki), valamint még kevésbé érdekli őket a mese szövege, mint amennyire a könyvben található színes képek. Az 1-2 évesek nagyon élvezik, ha nem csak olvasod nekik a mesét, hanem együtt nézegetitek a képeket, megnézitek, mi van a könyvben, a saját szavaiddal meséled el, mi micsoda.
Jó megoldás lehet a figyelem felkeltésére a bábozás is, az egyik kezedben tartod a könyvet, a másikkal bábozol a kicsinek a történet alapján.

A kicsik figyelme egyébként a hétköznapi tevékenységekkel gyakran jobban leköthető, mint a játékkal. Mi felnőttek gyakran nagyon komolyan fogunk bele a játékba és ilyenkor a kicsi is érzi a szándékosságot, a modorosságot, a feszültséget. Helyette inkább a komoly hétköznapi tevékenyégeinkbe vigyünk játékosságot és máris érdekesek lesz a kicsi számára is.

OSZD MEG másokkal is!