Az óvodás gyermek érzelmei: amit érdemes tudnod róla

A gyermekneveléssel hivatásosan foglalkozó, valamint a jó szándékú laikusok körében egyaránt tapasztalható tény, hogy életkortól függetlenül - a legfiatalabbtól a "legöregebbig" - a gyermeket körülvevő környezet legapróbb változására bizonyos fokú viselkedés-módosulás következik be a fejlődő-alakuló személyiségében. 

Lett légyen ez új, váratlan, szokatlan, meglepő történés, az ismert környezet parányi variációja, mindez az ott élő, nevelkedő gyermek viselkedésében érdekes visszhangként jelenik meg.

Minél fiatalabb a gyermek, annál inkább védekezésnek fogható fel a reakció, ami legtöbbször az új, az ismeretlen ellen irányul, az esetek többségében elutasítva azt. 

Ha belegondolunk, hogy a kisgyermek azért ragaszkodik a megszokotthoz, mert ott, abban érzi biztonságban magát, a viselkedés válasz teljesen érhető. Mert a biztosat, az ismeretet feladni kockázatos dolog, mert a szeretett személyek és tárgyak védelmet nyújtanak, ahol nincs miért félni, ahonnan nincs miért elmenekülni, ahová szívesen visszatérnek nap, mint nap.

Nem véletlen, hogy a személyiségfejlődés szempontjából első helyen említjük a környezet állandóságát. A minket körülvevő személyek és tárgyak stabilitása vezet el a biztonságérzet kialakulásához.

 Az a gyermek, aki biztonságban érzi magát családi, óvodai környezetében, szívesen "kirándul" az új, ismeretlen világba, érdeklődve kutakodik, aktívan keresi a "mást", szájtátva lepődik meg az eddig nem tapasztaltakon - de nem fél, nem menekül reszketve vissza az elhagyott biztonságba.

A gyermekkori szárnypróbálgatások alapja és elindítója az az okosan védő-óvó szeretet, elfogadó érzelmi kapcsolat, ahonnan bármikor el lehet menni világot látni, de bármikor vissza is fogad, ha fenyegetettség érzése jelenik meg a "világ horizontján".

A környezetünk hatásaira megjelenő viselkedésformákat az érzelmek vezérlik. És ez nemcsak a gyermekeknél van így. A felnőtt emberek cselekvéseit, tetteit, a köztük zajló vitákat, a kialakulóban vagy éppen megszűnőben lévő kapcsolataikat is nagymértékben a környezeti hatások és az általuk kiváltott érzelmek befolyásolják. 

Van úgy, hogy képesek vagyunk tudatosítani, minek következtében reagáltunk úgy, ahogy, miért azt válaszoltuk, tettük, amit, tehát logikailag végig tudjuk vezetni a lezajlott történéseket, azok okait és következményeit.

A gyermekek - főleg az óvodások - érzelemvezéreltségük és általános fejlettségük folytán képtelenek viselkedésük tudatosítására, ezért okos, átgondolt megnyilvánulásokat nemigen várhatunk el tőlük.

 Mégis állítjuk, hogy mindig oka van az éppen aktuális környezet által megjelenő érzelemnek, mintegy ezzel jelezve az egyéni véleményeket, elfogadásokat, illetve elutasításokat.

A környezeti hatásokra kialakuló érzelmek problémakörét több területen fogalmazhatjuk meg:

  • az egyéni sajátosságok következtében minden gyermek más-más érzelemmel reagálhat a körülötte lezajló eseményekre, s mindez teljesen egyedi viselkedésformákat hívhat életre,
  • a gyermekek előélete eltérő élményeket hordoz az adott környezet személyeit, tárgyait illetően. Ezek a személyes tapasztalatok meghatározóak lehetnek a továbbiakban is,
  • a gyermekközpontú (odafigyelés, igények észrevétele, jelzések felfogása) neveléssel megelőzhetőek a személyiségfejlődést károsan befolyásoló negatív érzelmek jó részének kialakulása (félelem, szorongás, frusztráció, agresszió),
  • az erős intenzitású érzelmek "kezelésének" mikéntje modellértékűvé válhat a pedagógiai minta segítségével, amennyiben az a felfokozott negatív érzelmi állapot gyengítésével a tolerancia, az elfogadás irányába hat.

OSZD MEG másokkal is!